A Ferencváros több mint évszázados történetének egyik legrosszabb szezonkezdetét produkálta László Csaba vezetőedző irányításával. A csapat négy mérkőzésen egy pontot szerzett. Ez már elég ahhoz, hogy ismételten a zöld-fehérekkel foglalkozzunk, ám ezúttal olyan témáról esik szó, amiről eddig kevésbé, nevezetesen: hogyan élik meg a játékosok és a szakmai stáb tagjai a kudarcokat, illetve mi lehet a jó taktika? - Hogy bírja?
- Nem egyszerű a helyzet, ám ahhoz, hogy előreléphessünk, nem a gondokkal kell foglalkozni, hanem azok megoldását kell keresni, a rendelkezésünkre álló keretből a legjobbat kihozni - mondta László Csaba, a Ferencváros vezetőedzője, akivel kapcsolatban már felreppent a hír: leválthatják.

- A kritikák mennyire hátráltatják a munkát?
- Meglehetősen. A tapasztaltabb futballisták könnyebben függetlenítik magukat a helyzettől, ám a fiatalabbakra nagyobb hatással van. Rendszeresen beszélgetek velük, hogy próbáljam a bizonytalanságukat csillapítani, de nem ez a legnagyobb baj.

- Hanem?
- A rutintalanabbak nem érzik át a helyzet súlyosságát. Az egy dolog, hogy a játékos a pályán rosszul passzol, de aztán ne legyintsen, és várja, hogy majd más megoldja, amit elrontott. Egyébként ez az egész társadalomra jellemző. Az ember átmegy a piros lámpán, tudja, hogy hibázott, mégis egyezkedni próbál a rendőrrel, nem vállalja a felelősséget. Ez megmutatkozik a pályán is: nincs meg az alázat, nem tesznek meg mindent, hogy kijavítsák a hibákat. A minap Huszti Szabolcs azt mondta, hogy életében soha nem fáradt el annyira, mint a francia bajnokiján. Kérdem én: mondta-e bárki is neki idehaza, hogy ne fusson végkimerültségig?

- Meglepődik? Itthon két-három cselsorozattal is kiemelkedett a mezőnyből.
- De miért nem akart egy kicsit még több, még jobb játékos lenni, hogy Metzből mihamarabb továbbléphessen? Mi, magyarok megelégszünk azzal, ami van. A Ferencváros felnőttkeretéhez felkerült játékosok már annak is örülnek, hogy itt vannak. De nem érzem rajtuk, hogy megfeszülnek, hogy még többet akarnak. Belebolondulok abba, hogy ezen változtassak.

- Fárad?
- Az életemben soha senkitől semmit nem kaptam ingyen, mindenért keményen megdolgoztam. Minél nagyobb feladatokkal találom szemben magam, annál inkább a megoldást keresem. Megtehettem volna a szezon előtt, amikor már sejteni lehetett, mennyire nehéz időszak előtt állunk, hogy távozom. A szakmai stábbal vállaltuk a további munkát, tudva, sok köszönet nem lesz benne, nem népszerűsíti majd a nevünket, sőt a bukás lehetősége is benne volt, van a pakliban.

- Állítólag ehhez egyre közelebb kerül…
- Addig dolgozunk, amíg lehetőségünk van. A Ferencvárosnál mindig is a dobogó volt a cél, most is szeretnénk oda kerülni, de más az, hogy mit szeretnénk, és más a realitás. Lesz eredmény, de hogy ma vagy holnap, azt még nem tudom. Eddig nem volt szerencsénk, a Pápa ellen Lipcsei Péter kapufát rúgott, Zalaegerszegen Rósa Dénes szabályos gólt szerzett, mégsem adták meg. Most másról beszélgetnénk, ha valamelyik lövésből érvényes gól születik. Egy győzelem rendkívül sokat segítene rajtunk.

- Mi lesz, ha menesztik?
- Csak azon gondolkodom, hogyan rakjam össze a legjobb csapatot a meglévő keretből. Ehhez viszont idő kell.

Edzőkérdés? No comment…

- A sikertelenség közepette lehet-e javítani a ferencvárosi játékosok lelkiállapotán?
- Ehhez mindenképpen győzelemre lenne szükségünk - mondta Budovinszky Krisztián, aki a nyáron került Kispestről a Ferencvároshoz, és talán más szemmel látja az eseményeket az Üllői úton, mint egy ősfradista. - A hangulatunk napról napra, meccsről meccsre rosszabb lesz. Hogy a folyamat megforduljon, ahhoz sikerélményre lenne szükségünk. Semmi más nem dobna fel minket, mint egy győzelem.
- Ön játékos, és így belülről láthatja a problémákat. Mi a gond?
- A fiatal labdarúgók az edzéseken mennek, mint az őrült, a tétmérkőzéseken viszont ijedten lépnek pályára. Nem mernek ütközni, odalépni, így átrohannak rajtunk az ellenfelek.
- Bezzeg ön…
- Igen, ütközöm, ha kell. Zalaegerszegen például Kriston Attila brillírozott, de csak azért, mert a fiatalok nem vállalták fel a test test elleni harcot. Kénytelen voltam valamit csinálni, különben még több gólt rúg.
- Sokak szerint piros lapot ért volna az a bizonyos belépő.
- Ugyan. Az csupán a második faultom volt a találkozón. A sárgát azért jogosnak tartom.
- Vannak, akik indolens, túlságosan is agresszív futballistának tartják.
- Ezt az újságírók találták ki. Sajnos rosszul könyveltek el egyesek, és ebből a negatív szerepből, úgy látszik, nem tudok kitörni.
- Az Üllői úton befogadták?
- A csapattársak igen, a szurkolók is megkedveltek, de nyilván akadnak, akik szerint bunkó vagyok. Mindenkinek nem lehet egyformán megfelelni.
- Milyen a viszony László Csaba és a játékosok között?
- Erről nem szeretnék beszélni…

Lipcsei Péter kulcsszerepben

A Ferencváros a bajnokság első három fordulójában négy védővel szerepelt, ám az eredmények azt mutatják, nem vált be ez a felállás. A legutóbbi találkozón három védővel küldte pályára csapatát László Csaba vezetőedző. Noha Zalaegerszegen elmaradt a pontszerzés, valamelyest javult a gárda játéka, főként a második félidőben. A szakember szerint Magyarországon a játékosok többségének idegen a négyvédős rendszer, nehezen találják a helyüket, még az olyan képzett futballisták, mint Gyepes Gábor vagy Sorin Botis, efféle taktikai variáns esetén liberót, azaz söprögetőt akarnak önkéntelenül játszani, ami rengeteg veszélyt jelent az ellenfelek támadásaikor.

Az FTC-nél emiatt álltak vissza a már bevált háromvédős szisztémára, aminek legfontosabb játékosa a Ferencváros legrutinosabb labdarúgója, Lipcsei Péter. Helyezkedésével ellensúlyozza megkopott gyorsaságát, futómennyiségét, ám jelenléte mindenképpen megnyugvást ad a hátsó alakzatnak. Igen ám, de akkor egy sorral előrébb, a középpályán támad űr a hiányából. Ezért a Ferencváros támadásai alkalmával többször is helyet cserél Budovinszky Krisztiánnal. Kulcsfontosságú szerepe lehet a jövőben is Rósa Dénesnek, aki középpályásként a legveszélyesebb játékos a vetélytársak kapujára, éppen ezért nem lesz elképzelhetetlen, hogy csatárposzton vetik be. Érdekesség, hogy Tőzsér Dániel szinte a pálya minden szegletében futballozott már, Zalaegerszegen ballábas játékos létére a jobb oldalra állította a szakmai stáb, onnan kellett befelé cseleznie. László Csaba úgy véli, leginkább a védekező középpályás posztjára kellene neki ember, ezért reménykedik abban, hogy a szabad státusú Sorin Botisszal mihamarabb sikerül megegyezni, így Balog Zoltán láthatja el a "szűrőember" szerepét.

Novák Dezsőt is elszomorítja a helyzet

- Mit szól a mostani Ferencvároshoz?
- Szomorúan nézem a történéseket - mondta a szakmai elemzésre felkért Novák Dezső, a Ferencváros korábbi kiváló játékosa, későbbi edzője, akinek irányításával 1995-ben az FTC a BL-főtáblára jutott. - Meghatározó emberek mentek el az utóbbi időben, az igazolt játékosok nem olyanok, hogy pótolni tudnák a távozókat, sőt a mostani helyzeten sem igazán tudnak változtatni. Nehéz a helyzet, s nemcsak azért, mert meggyengült a csapat, hanem azért is, mert a Magyar Kupa idei kiírásától eltiltották a csapatot, míg az UEFA-kupából már kiesett egy verhető ellenféllel szemben. A bajnokságban pedig ugyebár négy meccsen szerzett egy pontot.

- Egyes vélemények szerint gyenge ez a keret, valóban, de ennél azért eredményesebben is lehetne szerepelni ezzel a gárdával.
- Persze, lehetne jobban játszani, ám ezt mindig azok mondják, akik kívülről figyelik az eseményeket, a tűz közeléből viszont teljesen másképp fest a dolog. Biztos vagyok abban, hogy a szakmai stáb is többet akar ennél. Szerintem, anélkül, hogy bárkit meg akarnék bántani, ezek a játékosok ennyit tudnak. Képességbeli hiányosságok vannak.

- Mit lehetne tenni?
- Ez mindenekelőtt pénzkérdés. Ha lenne pénz, lehetne erősíteni. Amíg nincs, elvegetál a gárda a tizedik hely környékén, aztán két év alatt beérnek a mostaniak.