Kiesési rangadó… Bizony a magyar bajnoki címek rekordere (az FTC 106 év leforgása alatt 28-szor volt aranyérmes) és az elmúlt évad egyik meglepetéscsapatának találkozója a jelen állás szerint az alsóházi helyezésekről dönthetett. Ennek, no meg az Üllői úton uralkodó közismert viszonyoknak köszönhetően újfent gyenge érdeklődés mellett játszott a Ferencváros. Az a csapat, amelyben nem is olyan régen még peremembernek számított Sorin Botis, most azonban vastapsot kapott a nézőktől - ő legalább visszatért, mégpedig a hátvédsorba, amelyben Lipcsei Péter és Budovinszky Krisztián állt mellette.

Szükség is volt a megerősített védekezésre, mert a találkozó elején a nyugodtan, higgadtan futballozó, a játékát remekül megszervező Kaposvár birtokolta többet a labdát. Némi meglepetésre Oláh Lóránt csak a kispadon kapott helyet, de nem úgy tűnt, mintha hiányzott volna: Nagypál Tibor intelligensen irányította csapata játékát, és nem is volt igazán nagy meglepetés, hogy a somogyiak a vezetést is megszerezték.

A gólhátrányba kerülő Fradi megpróbált áttelepülni az ellenfél térfelére. Lipcsei Péter és Budovinszky Krisztián helyet cserélt, Rósa Dénes pedig egészen elöl, a támadók között próbált helyzetbe kerülni, de mintegy fél óra után arra kellett rádöbbenni: a Ferencváros még nem is vezetett támadás.

Tanácstalanság, ötlettelenség, zavar és közöny jellemezte a ferencvárosi játékosokat, akik közül a félidő végén Rósa Dénes két lövéssel tűnt ki, de egyik sem volt olyan veszélyes, hogy az együttes egyenlíthessen. Mindeközben a Kaposvár továbbra is okosan, Finta Zoltán és Pintér Attila révén a széleket is kihasználva próbált akciókat vezetni - és ezzel egyszersmind jobban is futballozott a hazai csapatnál…
A hátrány tudatában a Fradi természetesen azzal a szándékkal lépett ki az öltözőből, hogy mielőbb egyenlítsen, hogy aztán később megnyerhesse a mérkőzést. Bartha László helyett Borbély Csaba lépett pályára, és úgy tűnt, László Csaba elképzelései szerint alakulhat ez a játékrész, hiszen most már egyre többet zajlott a küzdelem a kaposvári térfélen, és egyre többször jutottak el a kapuig Lipcsei Péterék.

Hiába…
A Ferencváros futballja továbbra is nélkülözte az ötletet. Ennek ellenére sikerült egyenlítenie, igaz, a gól nem csupán a kaposváriakat, hanem a villanyújság kezelőjét is megzavarta, gólszerzőként ugyanis Csepregi Richárdot tüntették fel, de erre azt mondhatjuk, ez legyen a legnagyobb tévedés az Üllői úton, és persze még az is előfordulhat, még a klub dolgozói sem ismerik az ifjú játékosokat.

A hajrába fordulva az FTC egyértelműen átvette a játék irányítását, úgy tűnt, az előnyét sokáig őrző vendégcsapat elégedett az egy ponttal is, az inkább csak a védekezésre figyelő Rákóczi-játékosok kimondottan ritkán tudták átvinni a labdát a felezővonalon.

Az utolsó pillanatokban tizenegyesgyanús eset borzolta a kedélyeket, de Sápi Csaba játékvezető nem könyörült meg a ferencvárosiakon. A végén a fővárosiak legjobbja, Rósa Dénes dönthetett volna, de ordító helyzetben nem találta el a labdát, így maradt a döntetlen, meg a bosszúság a hazai szurkolóknak, akik még Balog Zoltán kiállítása miatt is nehezteltek a játékvezetőre.

Továbbra is várat magára tehát az FTC szezonbeli első győzelme, az egykori sikercsapat még mindig kínlódik, szenved, míg a vendég Kaposvár alighanem örül az egy pontnak, amelyért azért becsülettel megdolgozott.

Mestermérleg, A játékvezető értékelése, Bizonyítvány, Statisztika

Mestermérleg
László Csaba, a Ferencváros vezetőedzője: - Az első félidőben érezni lehetett, hogy nagy nyomás alatt játszunk. A szünetben sikerült felrázni a csapatot, és nem rajtunk múlt, hogy nem győztünk…
Prukner László, a Kaposvár vezetőedzője: - Nagyképűség lenne azt mondani, hogy az Üllői úton hagytunk két pontot, noha a Fradi csak rögzített játékhelyzetekből volt igazán veszélyes.

A játékvezető értékelése
Sápi Csaba (7): nem tűnt túl határozottnak, amit jelez a sok-sok felmutatott sárga lap, de ezzel sem sikerült megfékeznie az indulatokat.

Bizonyítvány
Szűcs Lajosnak kevés dolga volt, a gól előtt talán határozottabb és gyorsabb mozdulattal háríthatta volna a labdát. A védelem viszont annál inkább "bűnös" a kaposváriak vezetése miatt. Lipcsei Péter annyival játszott jobban társainál, hogy olykor bekapcsolódott az összjátékba, és előremerészkedett. A középpályán egymást múlták alul a ferencvárosiak. Laczkó Zsoltot a gólja dicséri. A kaposváriak a mérkőzés nagy részében magabiztosnak tűntek, védelmük néhány megingástól eltekintve jól rombolt, igaz, nem volt nehéz dolga a láthatatlan ferencvárosi csatárokkal szemben. A Kaposvár és a mezőny legjobbjának Nagypál Tibor nevezhető.

Statisztika
Összes lövés, fejes:	12:9 (6:6)
Kaput eltaláló lövés, fejes:	7:4 (4:2)
Szabálytalanságok:	11:11 (7:5)
Lesek:	1:1 (1:1)
Szögletarány:	6:3 (2:1)

Kiss László kíváncsisága
Az Üllői úti mérkőzést megtekintette Kiss László is, akit az utóbbi napokban, hetekben többször is hírbe hoztak a Ferencvárossal mint lehetséges szakmai igazgató. A mérkőzés előtt a gyors kérdésre, hogy mi az igazság mindebből, és hogy valóban a Ferencváros szolgálatába áll majd, csupán annyit mondott: "Életem a futball, minden hét végén meccsen vagyok, bár azt sem tagadom, hogy most elsősorban a Ferencvárosra vagyok kíváncsi…"

Aranydiploma az edzőnek
A mérkőzés előtt ünnepélyes pillanatokra került sor, a Ferencváros aranydiplomával jutalmazta Rózsa Lajost, aki évtizedek óta dolgozik a zöld-fehér klubnál, és számos klasszis, válogatott szintű labdarúgót fedezett fel az FTC és a magyar labdarúgás számára. Méltán zúgott a vastaps, amikor a pálya közepén megjutalmazták az idős szakembert.

NS-vélemény: Zsebkendős haláltusa

Miközben a Ferencváros mezét viselő labdarúgók immár sokadszor szenvedtek a zöld gyepen, a klubért szorítók és a Fradi-szívhez, no meg szerethető kedvencekhez szokott drukkerek a lelátón vontak újabb, immár megfellebbezhetetlen kritikát. Amúgy spanyol mintára fehér zsebkendőt lobogtattak, közben azt zúgta a lelátó népe - nem irodalmi stílusban… -, hogy Furulyás János elhagyhatná az Üllői úti elnöki irodát…

Ezzel elmúlt a mesék időszaka, és a legendák gyártása, amely mögé bújtak és bújnak immár hónapok óta az Üllői úti klubvezetők. A közönségre megsértődni nem lehet, főként akkor, ha az amúgy egyre apadó szurkolósereg jóban-rossszban kitart kedvenc csapata mellett. A fehér zsebkendők mementót állítottak egy tönkretett, értékeit elherdált, gazdálkodni nem tudó klubnak, egy olyan egyesületnek, amelyik bármelyik másik országban élne, virágozna.