– A hét elején már járt a görög fővárosban, ezért kérdezem: tudja-e, mi található a Grammu utca 69–71. szám alatt?
– Csak tipp: az AEK székháza.

– Töltsön ki gyorsan egy lottószelvényt… Amikor kedd este hazarepült, hitte volna, hogy hamarosan visszatérhet?
– Mondjuk úgy, bíztam benne. A minapi látogatás során egyébként szinte mindenben megállapodtunk a vezetőkkel, onnantól fogva már csak nekem, illetve menedzseremnek, Filipovics Vladannak kellett eldöntenie, hogy rábólintsunk-e az ajánlatra. Sokat nem töprengtünk, csütörtök reggel ismét útra keltünk, és aláírtam a négy évre szóló szerződést.

– Gratulálok, komoly klub játékosa lett.
– Az elismerést köszönöm, ami pedig a csapat komolyságát illeti, úgy érzem, eddig sem kellett szégyenkeznem: a Debrecen, a Galatasaray és a Ferencváros is neves egyletnek számít.

– Ha már a török gárdát említette: Isztambulból a megállapodás lejárta előtt hazatért…
– A Galatánál is az volt a célom, mint mindenütt: játszani, játszani és játszani. Ez sajnos nem jött össze, ezért költöztem haza. Megjegyzem, ezt egyáltalán nem bántam meg, mivel a Fradiban bekerültem a kezdőcsapatba. Aligha árulok el titkot: az AEK-ben sem a kispadon szeretnék ücsörögni.

– Holott nem akárki mellett foglalhatna helyet: a korábban a Barcelona, legutóbb a Betis élén álló Lorenzo Serra Ferrer veszi át az együttes irányítását.
– Biztosan élmény lesz vele dolgozni, hiszen az általam is kedvelt latin stílust képviseli, de remélem, nem sértődik meg, ha esetleg visszajut a fülébe, hogy a meccsek alatt hanyagolnám a társaságát…

– Mikor találkozik először a társakkal?
– Június huszonhetedikén kell edzésre jelentkeznem. A kezdés korainak mondható, ugyanakkor örömteli oka van: mivel az AEK másodikként zárt a bajnokságban, a BL-selejtező utolsó körében érdekelt lesz. Úgy tudom, kiemeltként csatlakozunk a sorozathoz, így minden bizonnyal jókora csalódásként fogná fel mindenki, ha nem jutnánk a főtáblára.

– Most jöhet a vakáció?
– Bizony, nemsokára indulunk Olaszországba.

– Még jó, hogy nem egy görög utat foglaltak le.
– Azt sem bánnám, ugyanis már tudom, milyen jó ott…