Két tárgyaláson is részt vettem hétfőn, mit mondjak, nem voltak kellemes beszélgetések - mondta Furulyás János. - A partnereim megdöbbenve kérdezgették, mi történt ezzel a csapattal?

- Tudott nekik felelni?
- A taktikába nem szólok bele, de az már nem szakmai kérdés, hogy a futballisták vérüket adják-e a győzelemért, vagy téblábolnak a pályán. Persze vannak, akik tudják a megoldást minden bajra.

Már egy éve várnak a stadion átvételére

- Mi lenne az?
- Nem hallotta a Győr-meccs tévéközvetítésekor, hogy egy maroknyi, ám zajos csoport a lelátón azt kiabálta: "Furulyás, takarodj!"? Néha már az az érzésem, hogy nem is János a keresztnevem, hanem "takarodj"… Mit mondjak, amikor felharsant a gyalázkodó kórus, furcsa szorítást éreztem szívtájékon, de nem mertem szólni a feleségemnek.

- És enged a nyomásnak?
- A szívtájékira vagy a lelátóira gondol?
- A lelátóira…
- A barátaim is azt mondják, ennyi idegeskedést nem ér az egész, vegyem a kalapomat, és éljem inkább a nyugdíjasok békés életét. Én azonban becsületbeli ügynek tekintem, hogy a Ferencváros túlélje ezt a kétségkívül súlyos krízist is.
- Honnan jöhet a pénz?
- Ez jó kérdés, főleg ilyen szereplés mellett… Kézenfekvő megoldás lenne, ha a stadionprojekt megvalósulna, azaz felépülne az új, multifunkcionális aréna, és találnánk vevőt a futball-rt. részvényeire. Ám sajnos áll az ügy, pedig március tizedikén volt egy éve annak, hogy a Sportfolió Kht.-vel aláírtuk a szándéknyilatkozatot a létesítmény vagyonkezelői jogának negyvenkilenc évre szóló visszavételéről. Azóta is arra várunk, hogy a Kincstári Vagyoni Igazgatóság engedélyezze az ügyletet, ám egyelőre hiába.

- Lehet így befektetőket keresni?
- Nem egyszerű, az biztos. Eredetileg azt az ígéretet kaptuk, hogy 2004. április végéig megtörténik az átadás, volt is érdeklődő, aki építkezni akart, és a csapatot is szponzorálta volna, de a tavalyi év végénél nem várt tovább, visszalépett. Világéletemben optimista ember voltam, de jó esetben is elhúzódhat másfél évig, mire az új stadion megépül. A Fradi viszont nem tud ennyi ideig várni. Úszhatunk egy ideig még a víz alatt, de ha nem jutunk levegőhöz, félő, hogy megfulladunk.

- A klub van nagyobb bajban, vagy a futball-rt.?
- A kettő sorsa összefonódott. Az egyesület jelentős pénzt ölt a labdarúgócégbe annak reményében, hogy ez jó befektetés lesz, de a végtelenségig nem finanszírozhatja az rt.-t. Kiút lehetne, ha a társaság részvényeire akár névértéken, részletfizetési kedvezménnyel találnánk vevőt.

- Ilyen produkció mellett?
- No, éppen ez az… A futballunk lehangoló, a gondjaink közismertek, és ez egyik sem értéknövelő tényező a piacon.

- Játékoseladással nem próbálkoznak?
- Próbálkoznánk, ha lenne érdeklődő. Jöttek-mentek az Üllői úton a menedzserek, de egyik ígérvényből sem lett szerződéskötés. Nem akarok senkit megbántani, de roppant nehéz magyar futballistát eladni külföldre. - Meddig bírják jelentősebb tőkeinjekció nélkül?
- Nekem nemcsak labdarúgásban kell gondolkodnom, pénzigényes sportág a vízilabda, a jégkorong és a női kézilabda is. Ráadásul az utóbbi nemzetközileg is eredményes, négy közé jutott az EHF-kupában, mégis valós veszély, hogy az anyagilag összeroppan. Megjegyzem: ez a futballal is megtörténhet, ha nem tudunk friss tőkét bevonni.

- Ezzel arra céloz, hogy esetleg nem tartják a március harmincegyedikei határidőt, amikorra az elmaradt prémiumok kifizetését ígérték?
- Ôszinte leszek: amit lehet, mindent megteszek, hogy a pénz a játékosok számláján legyen, de megeshet, hogy további csúszások lesznek. Az alapjuttatásokat rendszesen utaljuk, így volt ez a februári bérek esetében is, és vannak, akik hozzájuthattak már a tavaly augusztusi, szeptemberi prémiumaikhoz is. Úgy számolom, a labdarúgóknak nettó százharmincmillió forinttal tartozunk, a beszállítóknak is körülbelül százmilliót kellene törlesztenünk, és az egyéb adósságokkal együtt öszszességében körülbelül háromszázmillió forint fedezetét kell előteremteni.

- Nem kevés…
- Nem bizony. Más kérdés, hogy e hiány részben rossz örökség. Akad ugyanis labdarúgó, aki olyan szerződést írt alá korábban, amely garantálja: akkor is pénzénél van, ha egy percet sem játszik. Csak a fizetésekre havi harminchétmillió forintot költünk.

Erdélyben is téma volt az anyagi helyzet

- A játékos csak annyit követelhet, amennyit a klubvezetők megígérnek neki, és ha hiába vár a pénzére, okkal morgolódik…
- Akkor mit szóljanak azok a fehérvári futballisták, akik tavaly októbertől mostanáig nem mehettek a pénztárhoz? Elismerem, ami jár, az jár, de Fradi-mezbe bújni azért kötelezettségeket is ró a sportolóra. Az erdélyi edzőtáborozás során is voltak morgolódások, az edzések helyett a pénz jelentette a témát, s kinek az ágy volt rövid, kinek a szoba tűnt szűknek. Ez tarthatatlan, morálisan rendbe kell tenni a társulatot.

- Kicsúszott volna László Csaba kezéből a csapat? Egyes pletykák szerint néhányan talán a vezetőedző ellen futballoznak.
- Évtizedek óta benne vagyok a futballban, tisztában vagyok vele, hogy ha a futballisták meg akarnak buktatni egy trénert, akkor azt megbuktatják. Ennek azonban nálunk semmi jelét nem látom. László Csaba intelligens magyar ember, jó edző, de talán kissé közel engedte magához a labdarúgókat. Olyan kérdéseket is őszintén megvitatott velük, amelyek nem a játékosokra tartoznak. Van, akivel emiatt elszaladt a ló, de László Csaba képes lesz rendet tenni a fejekben. A vezetőség mögötte áll, eszünkbe sem jutott, hogy váltani kellene.

- Pedig olyan szóbeszédet is hallani, hogy ha a válogatott elveszítené esélyeit a vébészereplésre, Lothar Matthäus lehet a Ferencváros vezetőedzője.
- A Fehérvár-mérkőzést követő napon egy órán át beszélgettem a trénerrel. Elmondtam, nem kell semmiféle pletykával foglalkoznia, összpontosítson csak a munkára, mert elemi érdek, hogy a Ferencváros sikeres legyen a bajnokságban, és kijusson a nemzetközi porondra. A Fradinál tehát nincs edzőkérdés. Az már egy másik történet, hogy ha új befektető érkezik, az a részvénytársaság igazgatóságát éppúgy átalakíthatja, mint ahogy trénert is válthat, de ez még odébb van…

forrás:nemzetisport.hu