Tizenkilenc évvel ezelőtt fordult elő utoljára, hogy a magyar válogatott zárt kapus edzőmérkőzést játszott. Az akkori szövetségi kapitány, Mezey György csapata abban az időben a világbajnokságra készült. Idehaza egy edzést rendeztek a külvilág kizárásával, míg Mexikóban három edzőmérkőzés zajlott a nézők kirekesztésével - azonban a magyar újságírók mindegyik összecsapáson jegyzetelhettek, és a Népsport akkori számaiból kiderül, hogy Mezey György csupán annyit kért a tudósítóktól, az utolsó tesztmérkőzésről ne tegyék közzé a kezdőcsapatot.

Nos, Lothar Matthäus és csapata a szerdai bolgárok elleni világbajnoki selejtezőt megelőzően tegnap zárt kapuk mögött mérkőzött meg az U21-es együttessel. A Szusza Ferenc-stadionban játszott mérkőzés kapcsán megpróbáltuk végigkövetni az eseményeket, és amennyire lehet, belekukkantani a találkozóba.

9.00: Hat órával a találkozó előtt tárva-nyitva állt a Megyeri úti stadion összes kapuja. Ekkor még bárki bemehetett a létesítménybe, különösebb kockázat nélkül benézhetett akár a pályára is. Semmi sem utalt arra, hogy órákkal később egy fontos felkészülési mérkőzésnek ad majd otthont az aréna.

13.00: A Váci úton akkora volt a dugó, a 96-os buszon pedig olyan nagy volt a tömeg, mintha ezrek készültek volna megtekinteni az előttünk álló válogatott találkozót. Persze, ez csak a szokásos péntek délutáni csúcsforgalom, bár az egyik utastárs igen gyanúsan afelől érdeklődött, hol kell leszállni az újpesti stadionhoz. Mint később kiderült, ő volt az egyik biztonsági ember, akinek szolgálatot kell teljesítenie ezen a délutánon. Mint később - a leszállást követően elárulta - neki a bejáratokra, és a VIP-páholyra kell majd ügyelnie.
kért az elöljáró, nem szabadott megengedni, hogy a meghívottakon kívül bárki is lássa a mérkőzést. Időközben befutott az utánpótlás-válogatott busza. A fiatalok elfoglalták az újpesti stadion vendég öltözőjét.

13.30: Megérkeztek szép sorban a játékvezetők. Saskőy Szabolcsnak, valamint segítőinek, Székely Ferencnek és Vámos Tibornak nem jelentett gondot a bejutás. A hármas egyébként térítésmentesen vállalta el, hogy levezeti a mérkőzést (csak az érdekesség kedvéért: egy válogatott edzőmeccsen a bírói díj 50 ezer forint, az asszisztensek 30-30 ezer forintot kapnak, és ez a tarifa megegyezik az élvonalbeli meccsekével).
13.50: Rendőri felvezetéssel befutott a válogatott busza. Először természetesen az újpesti különítmény szállt le a járműről, nem is csoda, hiszen ők aztán igazán otthonosan mozogtak a stadionban. Rajczi Péter, Simek Péter és Fehér Csaba azonnal az öltözőbe sietett - könnyű nekik, ott saját helyük van, túl sokáig nem kellett keresgélniük a szerelés után… Az a néhány újpesti drukker, aki várta a válogatott játékosokat, kitörő örömmel fogadta Lőw Zsoltot, aki lassan három esztendeje szerződött a negyedik kerületből a német Energie Cottbus együtteséhez. Hosszú beszélgetésre azonban nem volt idő, mert a sort záró szövetségi kapitány, Lothar Matthäus azonnal öltözőbe terelte a labdarúgókat.

14.15: Meglepetésre Fehér Csaba elhagyta társait. Az Újpest 33-szoros válogatott jobb oldali védője hasfalhúzódásra panaszkodott, így már a kezdés előtt biztos volt, hogy kihagyja az utánpótlás-válogatott elleni edzőmérkőzést. Mint mondta, sajnos elképzelhető, hogy a bolgárok ellen sem léphet pályára.

14.30: Megérkezett Ganczer Gábor, a Magyar Labdarúgó-szövetség sajtófőnöke, és ő megerősítette, hogy senki nem láthatja a találkozót, csak azok, akik külön meghívót kaptak. Szép lassan érkeznek is a kiválasztottak, többek között Kutasi Róbert, a REAC igazgatója, Ebedli Ferenc, a Diósgyőr klubigazgatója, és persze Mészöly Géza, az újpestiek edzője.

14.50: A külső szemlélők számára váratlan vendég érkezett: egy bérelt autóval, egyenesen a repülőtérről Újpestre hajtott Gera Zoltán, az angol West Bromwich Albion középpályása, aki eltiltása miatt nem szerepelhet a bolgárok elleni selejtezőn. A középpályás kimenőt kapott klubjától, hogy néhány napot itthon tölthessen és a válogatott mellett lehessen.

15.00: Miután sikerült úgy helyezkedni a stadionon kívül, hogy lássuk a pálya kétharmadát, feljegyezhettük, hogy a válogatott Király Gábor - Bodnár László, Stark Péter, Vanczák Vilmos, Huszti Szabolcs - Rajczi Péter, Juhász Roland, Böőr Zoltán, Vincze Ottó - Kerekes Zsombor, Szabics Imre összeállításban kezdte el a találkozót. Később aztán lapunk kérdésére - csak a pontosság kedvéért - ugyanezt a névsort mondta el a kapitány is.

15.30: Miközben a válogatott Szabics Imre góljával megszerezte a vezetést, megérkezett mellénk az első érdeklődő szurkoló. Mint mondta: őt különösebben nem érdekli a magyar futball, és különben is drága a belépőjegy a válogatott találkozójára… Ehhez képest jó negyedórát szemlélődött kerítésen keresztül, és véleményt is alkotott az esélyeinkről, szerinte nem túl erős a szerdai ellenfelünk.

15.45: Az első félidő végén vezetett a válogatott. A szünetben Tóth Kálmán, az utánpótlás-válogatott gyúrója összegyűjtötte a kapu mögötti lelátóról a labdákat - muszáj volt neki elvégeznie a feladatot, hiszen, ha nincs néző nem dobja vissza senki.

15.56: A második félidőre Lothar Matthäus szinte a teljes csapatot lecserélte. A fordulás után a Rabóczki Balázs - Simek Péter, Dragóner Attila, Nagypál Tibor, Juhász Roland - Korsós György, Rósa Dénes, Rajczi Péter, Lőw Zsolt - Torghelle Sándor, Kenesei Krisztián tizenegy vonult ki. A második játékrész igencsak érdekesre sikeredett, amit az is mutat, hogy a lefújást követően, ahány emberrel találkoztunk, annyiféle végeredményt mondott. A szövetségi kapitány ugyanis többször belenyúlt a mérkőzésbe. Volt, hogy megismételtetett egy szögletet, vagy más taktikai elemet gyakoroltatott el még egyszer a futballistáival. Végül aztán Kerekes Zsombor és Huszti Szabolcs növelte háromra a felnőtt válogatott találatainak számát, míg a másik oldalon Czvitkovics Péter volt kétszer eredményes, így a hivatalos forrás szerint 3-2 lett a meccs vége.

17.00: A lefújás után Lothar Matthäus Gera Zoltánnal beszélgetett. A téma talán nem is lehetett más, minthogy mekkora szükség lenne az angol West Bromwich középpályására. Fájdalom, az egyik, ha pillanatnyilag nem a legjobb magyar futballista nem léphet pályára szerda este ugyanitt, azaz a Szusza Ferenc-stadionban, ahova a belépés akkor már szabad lesz…

Dühös lett a kapitány: Fussanak, hajtsanak!

Magyarország-Magyarország 3-2 - tudtuk meg mindjárt a zárt kapus mérkőzés lefújását követően összetrombitált sajtótájékoztatón. A félreértések elkerülése végett: "nagy" Magyarország nyert, bár a 21 éven aluli labdarúgókból álló utánpótlásgárda kétségkívül remekül küzdött. Persze ezt sem láttuk, csak hallottuk.

Említette is Róth Antal, a fiatalok edzője, hogy több pozitívumot, mint negatívumot vélt felfedezni a mérkőzésben: "Edzeni is szeretünk, de meccset játszani még jobban, úgyhogy annak már örültem, hogy pályára léphettünk a Megyeri úton. Az csak növelte a jókedvemet, hogy a hét elejéhez képest, amikor még kisebb rehabilitációs intézményhez hasonlított az edzőtábor, óriási javulás állt be a sérült játékosok állapotában: egyedül Jovánczai Zoltánt nem vethettem be."
Miután Róth Antal pontot tett mondandójának végére, sok sikert kívánt a mellette helyet foglaló kollégának, majd udvariasan elköszönt a jelenlévőktől.

No, ennyit a tájékoztató jó oldaláról. Amikor még a sajtóértekezlet elején Lothar Matthäus leteremtette az egyik, engedély nélkül forgató tévést, s úgy hittük, ennél nagyobb dorgálást nem kaphat senki. Hát tévedtünk…

"Nekem meg kell elégednem annyi pozitívummal, hogy Juhász Roland és Bodnár László szívből futballozott - vágott bele a szakvezető. - Egy-két nevet talán még felsorolhatnék, de ha figyelembe veszem, hogy összesen húszan kaptak lehetőséget, akkor alighanem érthető, miért vagyok csalódott. Hogy nyertünk, az nem különösebben érdekel, mivel egy ilyen találkozón nem az eredmény a fontos. Én inkább azt figyeltem, milyen a labdarúgók hozzáállása. Nos, ha így teljesítenek szerdán, borítékolható a vereség… Egyesek most bejátszhatták volna magukat a csapatba, nem is kellett volna sok hozzá, csak annyi, hogy fussanak, hajtsanak, küzdjenek, de nem, nem éltek a bizalommal… Arról persze nincs szó, hogy bárkit is hazazavarnék a lélektelen produkció miatt, mert egy edzőmeccs alapján hiba lenne, ha ilyen drasztikus lépésre szánnám el magam. Ehelyett bízom abban, hogy a fiúk megértik: jót akarok nekik."

A közhelyet e helyütt süthetjük el: szóval, ennél csak jobb jöhet?
Válasz gyanánt egy másik közhely érkezett: "A rossz főpróba nem jelent rossz elődást…"
A végén eljutottunk odáig, hogy a tréner kedvesen ("oké, no problem!") hátba veregette az előbb még leszidott kamerást…

Albert Flórián csak a győzelemben hisz

Egy aranylabdás itt (Albert Flórián) - egy ott (Hriszto Sztoicskov). Nekünk volt előbb, domboríthatnánk. Az övék viszont még három éve is játszott - szólhatna a bolgár riposzt, azaz ez a meccs mindenképpen döntetlen. Szerda este eltekintenénk a "vendégválasztól".

Kell egy kapaszkodó: a világbajnoki döntőket illetően csakis kellemes emlékeket őrzünk a balkániakkal kapcsolatosan, 1962-ben hatot, 1966-ban hármat rúgtunk egy ellenében Najdenov, illetve Szimeonov kapujába.

"Nem csak az eredmény tekintetében akadt különbség a két mérkőzés között - vágott bele röpke múltidézésbe a Ferencváros 1967-ben a legjobb európai játékossá koronázott csatára, Albert Flórián, aki kulcsfigurája volt a fentebb említett találkozóknak. - Chilében ugyan nehéz csoportba soroltak bennünket, ám mivel az első találkozón Tichy Lajos és az én gólommal kettő egyre legyőztük Angliát, a bolgárok ellen már úgy álltunk ki, hogy tudtuk: bármilyen különbségű győzelemmel, függetlenül a harmadik, Argentínával esedékes csoportmeccsünk eredményétől, a legjobb nyolc közé jutunk. Négy évvel később, Manchesterben - ahol szintén pokoli négyesbe kerültünk - viszont azzal a tudattal futottunk ki a pályára, ha nem nyerünk, bizony elkezdhetünk csomagolni. Három egy lett ide. Már csak azért sem nevezném ezt meglepetés eredménynek, mert a csoportban minden találkozónk lefújásakor ez állt az eredményjelzőn. A gond csak az volt, hogy a portugálokkal vívott összecsapáson az egy a mi nevünk mellett virított."

Személyes szempontból korántsem, a csapat masírozását figyelembe véve mégis leheletnyi különbség: amíg a Császár Rancaguában mesterhármassal fújta el a meccs előtt még pislákoló bolgár reményeket, Angliában a gólok tekintetében felettébb előzékenynek mutatkozott.

"Mert amíg Chílében klasszikus középcsatárként küldött a pályára Baróti Lajos bácsi - nem véletlen, hogy négy góllal hatos holtversenyben gólkirály lettem - hatvanhatban már az elsődleges feladatom Farkas Jancsi és Bene Feri kiszolgálása volt - jelenítette meg a négy évtizedes emlékeket a legenda. - Azt hiszem, nem tettem éppen rosszul a dolgom. Ha e közül a két találkozó közül választanom kell, azt mondom: mindenképpen az Old Trafford-i ütközet volt a nehezebb."

A győzelmi kényszer a jelen válogatottján is ott ül, állapítja meg a szerdai vb-selejtezővel kapcsolatban Albert Flórián, hozzáfűzve azt is, hogy Lothar Matthäus gárdájára roppant nehéz kilencven perc vár.

"Fordult a kocka, most a bolgárok várhatják kedvezőbb helyzetből a soros összecsapást. Nem nagyon ismerem az ellenfelet, meccsüket egyetlen egyet nem láttam, de azt gondolom, ezzel nem vagyok egyedül. Remélem, sikerül meglepnünk őket. Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni a szombati bolgár-svéd találkozóról sem, annak a végeredménye nagyban befolyásolhatja a bolgárok itteni játékát. Más futballal rukkolnak elő, ha nyernek, és megint mással, ha döntetlent érnek el a svédekkel szemben. Habár, a mi szempontunkból ez mindegy is, nekünk így is úgy is győznünk kell Hriszto Sztoicskov csapata ellen!"

forrás:nemzetisport.hu