A futballisták többsége a télen megállapodott Furulyás János elnökkel, és vállalta, türelmes lesz március végéig. Nos, hiába várták a pénzüket, egyetlen labdarúgó számlájára sem érkezett meg az ígért öszszeg. Sőt egyelőre újabb ígéretet sem kaptak a fizetésre.

Nem meglepő, hogy tegnap délelőtt egyetlen mosolygós fradistával sem lehetett találkozni az Üllői úton. Az edzés után valamennyien csalódottan távoztak az öltözőből, hiszen hiába várták Furulyás János elnököt és Tepszics Ignác sportigazgatót, ők nem keresték meg a labdarúgókat. Már valamenynyi játékos elhagyta a székházat, amikor érkezett a hír: Furulyás János délután egy óra után érkezik a székházba. Lipcsei Péter is értesült minderről, így aztán a csapatkapitány viszszaautózott az Üllői útra, hogy László Csaba vezetőedző és Szűcs Lajos társaságában tárgyaljon az elnökkel. Hogy mi hangzott el, egyelőre nem tudni, hiszen a tárgyalás résztvevői nem kívánták kommentálni a megbeszélést. Mindenki Furulyás Jánosra hivatkozott, ám az FTC Rt. igazgatóságának elnöke is csupán jövő hét közepére ígérte, hogy tájékoztatja a közvéleményt. Lipcsei Péter szűkszavúan csak annyit mondott, ő biztosan ott lesz vasárnap a Hidegkuti-stadionban az MTK Budapest elleni örökrangadón. Dragan Vukmir, az együttes szerb légiósa, aki törve beszéli a magyar nyelvet, élesebben fogalmazott: "Kabaré, ami a Fradiban folyik."

Alighanem Adem Kapic is így gondolja, ám a középpályás már lépett is. A szlovén légiós két nappal ezelőtt a ligánál feljelentette a Ferencvárost. Hasonló esetre Fradi-játékos esetében évek óta nem volt példa. Adem Kapic nem cáfolta a hírt, de egyelőre nem akart nyilatkozni döntése okáról. Csak annyit mondott, hogy ő nem kötött szerződést a tartozás átütemezéséről, vagyis neki nem kellett megvárnia a március 31-ét. A történtek ellenére László Csaba vezetőedző nem tart attól, hogy sztrájkba lépnének a játékosai. Vagyis ha komor hangulatban is, de a csapat egyelőre készül a vasárnapi bajnokira. A helyzet azonban gyorsan változhat, így aztán sok minden történhet ma, vagyis április első napján is. Még az is megeshet - és nem rossz április 1-jei tréfa gyanánt -, hogy lesznek játékosok, akik kihagyják a délelőtti foglalkozást…

Leo haza ment

"Hiányozni fogtok" - mondta, aztán kezet fogott mindenkivel, összeszedte cókmókját, majd kilépett az Üllői úti székház ajtaján. Leandro de Almeida, vagy ahogyan mindenki ismeri, Leo elbúcsúzott. A brazil születésű, tavaly magyar állampolgárságot kapó játékos az év végéig - családi okok miatt - hazaköltözik. Azt mondja, visszatér. S ahogy elnéztük, miközben az itt töltött időről, a barátairól, a Ferencvárosról mesélt - nincs okunk kételkedni benne: biztosan így lesz.

- Hallottuk, beteg a testvére. S hallottuk azt is, nem szívesen beszélne erről…
- Két húgom van - mondta a magyarul kedves akcentussal beszélő 23 éves labdarúgó. - A kisebbik, a tizenhét éves Beatrize pánikbetegségben szenved. Súlyos rohamai vannak. Beszéltem az orvosával, Amerikából speciális gyógyszereket rendeltünk, de azt mondta, mindennél hatásosabb ilyen esetben a megnyugtató családi környezet. A szüleim a nagypapám farmján dolgoznak, ritkán tartózkodnak otthon. Eloisha másik városban tanul, kisebb lánytesvérem sokat van egyedül. Beatrize szeretne orvosi egyetemre menni, mindez még rátett egy lapáttal a magányosságára: stresszes lett. Valamikor február közepén vetődött fel, hogy talán jobb lenne, ha ideköltözne. Furulyás János klubelnök, amint értesült a gondjainkról, felajánlotta, mindenben segít, a testvérem járhatna itt iskolába. Ám a szüleim nem rajongtak az ötletért, hogy még egy gyermekük a világ végére költözzön, s Beatrize sem akart Európába jönni. Én megyek haza…
- Nem repes a boldogságtól!
- Tizenhét éves korom óta itt élek, itt nőttem fel, szinte már minden ide köt. Annyi minden hiányzik majd, a barátok, a csapat, a babgulyás. Csak a tél nem… És még azt sem tudom, hol futballozom addig. A menedzserem azt mondta, kilencven százalék, hogy lesz csapatom.

- Igen ám, de korántsem mindegy: melyik ligában.
- Coritiba városában három élvonalbeli gárda van. Az egyiknél bizonyára lehetőséget kapok. Addig pedig egy erőnléti edzővel tartom magam kondiban.

- Biztosan rengetegen faggatják majd az öltözőben Magyarországról. Mit mesél majd második hazájáról?
- Szép ország, ahol rendkívül kedvesek az emberek, sok szeretetet kapok. Finomakat szoktam enni, na és a lányok…

- Igen, a nők valóban csinosak, de Brazíliában sem akármilyenek. Ráadásul az a közvélekedés, ez egy savanyú nép, mosolygó embert elvétve látni az utcákon, mindig csak a negatívumokat vesszük észre. Brazília meg egyenlő a felszabadultsággal.
- Nem tudom… Jól érzem magam Magyarországon, szeretem a csapattársaimat, a szurkolók pedig megbecsülnek. Tényleg csak a téli hideg zavar. De ennek is van előnye, lesz mivel büszkélkednem: én már hógolyóztam is.
- A futballról mit mesél majd? Merthogy arról jót mondani nem egyszerű. Tegyük fel, valaki megkérdezi, érdemes-e idejönni profiskodni.
- Erre elég nehéz felelni. Teljesen más a játék Brazíliában, viszont ott is előfordul, hogy nem kapják meg a pénzüket a futballisták. Azt hiszem, ha a két-három nagy klubhoz igazolhatnának, a Debrecenhez, az Újpesthez vagy a Fradihoz, akkor nyugodt szívvel ajánlanám, vágjanak bele.

- Annak ellenére is, hogy miként csapattársai, ön sem kapta meg a klubtól az elmúlt hónapokban a prémiumát? Ez ügyben miként állapodott meg a vezetőkkel?
- Amikor a vezetőség beleegyezett abba, hogy elenged, akkor nem beszéltünk pénzről. Abban maradtunk: majd ha visszajöttem!

- Nehéz helyzetben van a Ferencváros is; tartozik a játékosainak, a télen meggyengült a keret, aztán ön is távozik. Hogy lesz ebből címvédés?
- Meglesz az nélkülem is: a tavasszal két meccsen játszottam, mindkétszer kikaptunk… Majd meglátják, mostantól csak győzünk.
- Na, már megint a kishitűség. Azt mondják önről, hogy könnyen elvész az önbizalma, és akkor tud igazán jól futballozni, ha érzi az edzője bizalmát.
- Igen, az egyik legnagyobb problémám, hogy túl érzékeny vagyok. Ha egy-egy rosszul sikerült megmozdulásom után korholnak, azt nehezen viselem. Utána kevésbé merem megcsinálni azokat a cseleket, amelyeket egyébként tudok, nem merem elvállalni a hosszú indításokat. A játékostársaim ezt már tudják rólam, figyelnek is rá.

- Miként viseli, mikor azt kiabálják önnek: műbrazil! Az ötszörös világbajnok játékát azért rajongják nálunk is sokan, mert a mai célfutballban is könnyedén, látványosan játszik, és mindemellett látszik a labdarúgókon: élvezik a futballt.
- Tizenévesen, kiforratlan ifistaként kerültem ide, első edzőm az a Henk ten Cate volt, aki ma Frank Rijkaard segítője a Barcelonánál. Tőle rengeteget tanultam. Akkoriban igazodott a játékom az európai stílushoz, azaz kevesebbet cipelem a labdát, megkapom, adom tovább, aztán futok. Brazíliában ez nem így volt.

- Azt gondoltuk, egy brazil emberből képtelenség kiirtani a technikás játék szeretetét. Az olyan, mint a Fradi-Újpest barátságos mérkőzés: abszolút lehetetlen…
- Egyik sem az! Amúgy meg kispályán el nem lehet tőlem venni a labdát. Viszont nagypályán teljesen másként futballozom.

- Az itt töltött hat év alatt melyik meccset élvezte a legjobban?
- Talán a Haladás-MTK-t, amikor három egyre nyertünk. Kétszer is betaláltam.

- Mire a legbüszkébb, amit Magyarországon elért?
- Arra, hogy megkaptam az állampolgárságot. Büszkeséggel tölt el, hogy félig magyarnak vallhatom magam…

forrás:nemzetisport.hu