A Ferencvárosnál az anyagi problémákon kívül újabban morális gondokról is hallani, és az sem titok immár, hogy az öltözőben megbomlott a korábbi egység. Mindez természetesen kihat a csapat teljesítményére is, de azt azért mégis csak keserűen tapasztalták a hazai játékosok, hogy erre a meccsükre már jóindulattal is csupán alig kétezren voltak kíváncsiak. Egy hozadéka ezért ennek a gyatra érdeklődésnek is volt: legalább kevesen látták a Ferencváros szenvedését az első félidőben. A szünetig teljesen megérdemelten vezetett a Kaposvár, s hazai szempontból újfent bebizonyosodott, hogy Alekszander Bajevszki, Marek Penksa és Marius Sasu - az eddig mutatott produktum alapján - nem Fradi-szintű labdarúgó. Miként az is igaz volt az első 45 percben, hogy Gyepes Gábor vergődését egy komolyabb csapat gólokkal büntette volna.

Egy tűz nélkül játszó csapatnak roppant nehéz ráerőltetni akaratát az ellenfélre, így a Rákóczi előnye tudatában kedvére készülhetett a kontrákra. Rósa Dénesék sokáig nem találtak fogást a vendégeken, akik fegyelmezetten játszva ellenálltak a vérszegény hazai akcióknak. A kritikán aluli teljesítményt látva László Csaba előbb Marek Penksát, majd Alekszander Bajevszkit is kivonta a játékból, és helyükre Tőzsér Dánielt, illetve a fiatal Bartha Lászlót küldte be.
A Kaposvár viszont a tűzzel játszott, mert a hajrára rendkívül magára húzta a Fradit, amely a hoszszabbítás perceiben végül kiharcolta az egyenlítést.
A meccs kritikus pillanatai ezután következtek: a lefújás után László Csaba vezetőedző berohant a pályára és kérdőre vonta a játékvezetőt. Ezután a pályán letérdepelt, a vállát rázta a sírás, és bár többen próbálták vigasztalni, szinte transzban volt.
Láthatóan az edző idegeit kikezdte mindaz, ami a csapatával történik: a pénztelenség, az ígérgetés, az ebből fakadó gyengébb játék… Miután a játékosok és segítői megnyugtatták, az edző kisétált a szurkolókhoz és jó tíz percig beszélgetett velük a kerítésnél.
A Ferencváros válságban van, az elnök, Furulyás János immár folyamatosan a támadások kereszttüzében áll, és miközben a szurkolók az elnök lemondását követelik, addig a gyengébb futball ellenére a vezetőedző mellett maximálisan kitartanak.

A tehetetlenség könnyei

A találkozót követő sajtótájékoztató jókora késéssel kezdődött, mivel a lefújás után - ahogyan azt a mérkőzésről szóló értékelésünkben is olvashatják - László Csaba, a Ferencváros vezetőedzője vitatkozott a bírókkal, majd hoszszasan elbeszélgetett a szurkolókkal.
Később megkérdeztük a szakvezetőt, ugyan miről beszélgetett a drukkerekkel, de László Csaba erről nem kívánt beszélni, és fölöttébb furcsa választ adott arra is hogy mit mondott a játékvezetőknek.

Íme: "Dühös voltam és tehetetlennek éreztem magam a lefújás után, lehet, hogy számon akartam kérni egy kiállítást és a meg nem adott -szerintem - szabályos gólt Sápi Csaba játékvezetőn, de csupán azért szaladtam oda, hogy gratuláljak nekik, és kezet fogjak a vezető bíróval és az asszisztensekkel".
Nos lehet, így volt…

Azonban a televíziós közvetítés során ennél durvább vitát lehetett hallani a zajmikrofonon keresztül, valami olyasmit, hogy László Csaba az ő edzői megbuktatását vélte felfedezni a bíráskodásban. Sápi Csaba próbálta nyugtatgatni az edzőt, aki ezután sírva térdelt le a gyepre. Láthatóan az edző idegeit alaposan megtépázta mindaz, ami mostanában a Fradival és vele történt.

László Csaba, a Ferencváros vezetôedzôje:
A bekapott gól után folyamatosan próbáltuk megfordítani a mérkôzést, csapatom ment elôre becsülettel, nem vagyok csalódott, ami bennük volt, azt a játékosaim kihozták magukból. Külön dicséretet érdemel Lipcsei Péter.

Prukner László, a Kaposvár vezetôedzôje:
Harciasabbak, fegyelmezettebbek voltunk, mint a szerdai kupameccsen, és az elsô félidôben méltó ellenfele voltunk az FTC-nek, több szerencsével nagyobb meglepetést is szerezhettünk volna.

forrás: nemzetisport.hu